2016. augusztus 22., hétfő

Das EFX

Utólag is elnézést kérek, de múlt heti nyaralásom miatt nem írtam bejegyzést. Most pótlom egy kis nosztalgiával. Emlékszem rá, hogy a kilencvenes évek elején, amikor itthon is megmozdult valami a rapvilágban, akkor nagy divatja volt a szigidi szövegek ily módon történő rigidi rappelésének. Ennek a stílusnak volt a megteremtője egy jamaikai és egy brooklyni születésű rapper Dray és Scoob vagyis a Das EFX.
Forrás: http://dope-shit.com/
Szerintem ha róluk van szó, akkor 10-ből 10 ember (már ha tudja, hogy kik ők) kapásból rávágja, hogy Real Hip Hop. Nem véletlenül, hiszen ezzel a számmal akkora himnuszt adtak a műfajnak, mint kevesen. Na de ne szaladjunk előre, kezdjük az elején.
1989-ben ismerkedtek meg az egyetemen(!), és hamarosan az EPMD figyelmét is felkeltették, akik lemezszerződést ajánlottak a srácoknak. Ebből született 1992-re meg első lemezük a Dead Serious, melyben letették a már fent említett névjegyüknek számító stílus (ahogy ők hívják "sewage") alapjait. Az új stílus hasított és egészen a platina státuszig repítette az albumot.

Nem mellesleg ugyan ezt a sample-t használta fel később LL Cool J is a Pink Cookies In A Plastic Bag-ben.

Hírük a nyugati partra is elért és vendégszerepelhettek Ice Cube 3. albumán a The Predator-ban.
Kicsit kevesebb iggedy-vel és talán pár szótag/másodperccel lassabb előadásban érkezett 1993-ban a második album a Straight Up Sewaside.
'93-ban szétment az EPMD és ez az ő karrieijüket is kicsit megkavarta. Választaniuk kellett és ők Parrish Smith mellett döntöttek. 1995-ben érkezett a Hold It Down benne a már említett rap himnusszal. Nekem egyébként úgy tűnik, hogy ezen az albumon is lassult picit az szöveg az előzőhöz képest.


Karrierjük csúcsán ekkortájt voltak, innentől már nem tudtak akkorát szólni, mint korábban. Pár év kihagyás után 1998-ban a Generation EFX-el tértek vissza (és tovább lassultak).


Már bőven átléptünk a 2000-es évekbe, amikor 2003-ban ismét életjelet adtak magukról How We Do címmel. Sajnos már nyomokban sem közelítették meg azt a stílust, amiért annak idején megszerettük őket és már mondanom sem kell, hogy tovább lassultak.


Nagyjából ennyi volt bennük. Tavaly még kiadtak egy albumot Old School Throwback címmel, de ennek meghallgatását eddig még nem erőltettem. Nem is ezért szeretjük őket, hanem amit az első három albumon összehoztak. Na az nagyon ott van.


Piggedy Peace!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése