2016. január 26., kedd

Termanology, Rasco és Planet Asia

A mai bejegyzés két részből fog állni. Az első felében egy kis east coast underground, a másodikban hogy megmaradjon az egyensúly ugyan ez nyugatról.

Part 1.
Bostonról már volt szó még az első adások egyikében. Most ismét visszatérek Massachusettsbe. Az előadó Termanology, aki már egy villanás erejéig szerepelt már akkor, méghozzá Big Shug My Boston c. számában. Termanology volt meg van is annyira tehetséges, hogy Primo bácsi a hóna alá nyúljon, és vaskos beatekkel egyengesse karrierjét (neki is). Ennek következtében jobbnál jobb alapokra köpködheti tele a mikrofont, ami valljuk be, egész jól csinál.

Forrás: http://genius.com/

Az egyik nagy igazság mellett (ha nem ismered ki énekel, előbb utóbb úgyis elmondja a számban) itt látható a másik is. Ha nem tudod honnan jött, akkor figyeld a ruhákat a klippben. Itt pl. mindenhol felbukkan egy kötelező Paul Pierce mez vagy egyéb Celtics-es relikvia, amik egyébként nekem is közel állnak a szívemhez, ha már az NBA-t ilyen trükkösen szóba hoztam. Persze Piercet azóta már elcserélte a Boston, de ő azért mindig Celtic marad.
Puerto rico-i és francia felmenőkkel rendelkező Termanology elég termékeny legénynek mondható, mivel eddig szűk 10 éves karrierje során 7 albummal örvendeztette meg rajongóit, melyekről pár ízelítő.

  
Part 2.
San Francisco és Fresno, azaz Rasco és Planet Asia, akik szólóban és együtt is nyomják Cali Agents néven. Sok infóm nincs róluk, mondják el inkább ők, hogy mit kell tudni róluk.
Rasco

Forrás: http://www.kingsizemagazine.se/



Planet Asia

Forrás: http://www.subotage.com/



És miközben ezeket írtam elkortyolgattam egy pohár finom Four Roses Singel Barrelt. Tökéletes befejezése a napnak. :)

2016. január 19., kedd

YG

Amikor az NWA Straight Outta Compton albuma megjelent még csak egy kósza gondolat sem volt mai szereplőnk. 27 évvel később viszont szintén egyenesen Comptonból már ő a város egyik arca a hiphop-ban, és a westcoast feltörekvő fiataljainak egyike. Ő YG.

Forrás: http://www.hotnewhiphop.com/

A kissé szarrá tetovált rapper 19 évesen jelentkezett első singeljével. 


Ebből később készült egy remix is 50 Cent és Snoop közreműködésével, az sem lett rossz.


Mixtape mixtapet követett, majd némi huzavona után végül 2013-ban jelent meg a debütáló albuma My krazy life címmel. Bár nem vagyok elájulva a műfaj modern kori hangzásvilágának fő csapásvonalától, de azért ez az album rendben van.


Ha igaz a hír, akkor most márciusban érkezik a második albuma, melyről azért már érkezett pár szám például ez a kellemes G Funk.


Persze rendes Compton-i lévén őt is utolérte pár golyó tavaly nyáron. 3-at kapott a csípőjébe, de másnap már stúdióban volt. Így születnek a legendák.
Még egy kis érdekesség. Ahogy a fenti képen is látszik ő Comptont B-vel írja vagyis Bompton. Ennek egyszerű oka van. A Bloods tagok írják így, mert a Cripsre hivatkozó C betűt B-re (Bloods) cserélik. Ez azért már beteg. Nem véletlenül sok a piros a klippekben...

2016. január 12., kedd

The D.O.C.

A tavaly nyári NWA film óta boldog boldogtalan interjút készít bárkivel, aki annak idején legalább egy szót váltott az NWA tagokkal. Én viszont egy olyan szereplőt választottam mára, aki elévülhetetlen szerepet vállalt a banda sikereiben és szólóban is nagyot szólt. Jerry Heller (NWA manager) nemrég azt nyilatkozta róla, hogy szerinte Rakim mellett ő volt minden idők legjobb MC-je. Ennek ellenére mindössze egy értékelhető albumot rakott össze, bár ezt csak magának köszönheti, de ne szaladjunk előre. Tracy Lynn Curry vagy ahogy mindenki ismer The D.O.C.

Forrás: http://www.dallasobserver.com/

A történetét nem írom le, aki kíváncsi rá olvassa el a wikipedián. Hallgattam viszont vele egy novemberben készült interjút, és inkább ebből hozok érdekességeket. Kezdetben szövegíróként dolgozott a Ruthless Records anyagain, valamint pár sort kapott a Straight Outta Compton albumon is. 1989-ben azonban megmutatta, hogy mitől döglik a légy. No one can do it better albuma hatalmasat szólt és villámgyorsan platina lett. Érdekessége az albumnak, hogy az első számot az It's funky enough-ot jamaicai akcentussal adja elő, de a többi számban ez nem köszön vissza. A miértre egyszerű választ adott. "I was drunk." A stúdióban Dre elkezdte játszani az alapot és DOC-nak részeg mármorában ez jutott eszébe. Viszont olyan jól sikerült, hogy Dre-nek is bejött, így ez lett a végleges verzió.




A album másik hiphop történetileg is érdekes száma az utolsó, a Grand Finale, aminek a felvételekor utoljára voltak az NWA tagok együtt a stúdióban, mivel ezt követően Ice Cube lelépett.




További csemegék:




Öt hónappal a lemez megjelenése után azonban karrierje pillanatok alatt porba hullott. Saját bevallása szerint is akkoriban minden nap részeg volt (valahogy így) és ezt még fokozta ecstasyval is. Ilyen állapotban vezetett Beverly Hills-i háza felé. A vicc az, hogy mielőtt a baleset megtörtént volna megállították a rendőrök, mert áthajtott a piroson, viszont DOC jókedvében elkezdett vicceket mesélni, aminek az lett a vége, hogy pár közös kép után továbbengedték. Kár volt, mert alig ezután elaludt a volánnál és egy fának rohant. Mivel nem volt bekötve, így kirepült a szélvédőn és arccal a fába csapódott. Olyan jó sikerült ez, hogy a fogai a fában maradtak. Több órás életmentő műtét, egy hónap némaság és egy vissza nem fordítható hangkárosodás lett a vége a tivornyának, amivel kiírta magát a komolyan vehető előadók sorából, mivel a hangja meglehetősen horrorisztikus lett. Szövegírásban viszont továbbra is remekelt és minden szám amit írt befutott.
Ő maga 1996-ban próbálkozott egy albummal Helter Skelter címmel, ami zeneileg és szövegileg is rendben volt, viszont a hangja mindenkit elijesztett, így nem is erőltette a tovább.




Kár érte, mert tényleg nagy karriert futhatott volna be, de így maradt a ghostwriter státusz.

2016. január 5., kedd

Akrobatik

Korábban, amikor bostoni rapperekől voltszó két szám erejéig már szó eset Akrobatikról.

Forrás: http://bsand3s.com/

Úgy gondoltam, hogy megérdemel egy külön posztot is, hát tessék.
Akrobatikról röviden annyit, hogy 1998-ban kezdte el „műsorát”, és azóta folyamatosan jön ki jobbnál jobb albumokkal. Nyers, tiszta east coast hip-hop, semmi mainstream csicsa, pont olyan, amilyennek lennie kell. Pont olyan, amilyennek megszerettük az east coast hangzást annak idején (legalábbis én). És most ne jöjjön senki ezzel a meg kell újulni dumával, mert mostanában többször látom albumkritikákban visszaköszönni, hogy lefikáznak valakit, aki még mindig a '90-es évek hangzását veszi elő és nem tud/akar megújulni. Pl. Method Man új albumának a kritikájában is ezt olvastam. Őszintén szólva nem értem. Az egy stílus. Aki ezt képviseli, attól legalább is én elvárom, hogy nem újítson be valami autotuneos szarsággal, meg tőle teljesen idegen hangzásvilággal. Azt hagyja meg az újaknak, mert van aki jól csinálja. Attól még, hogy valaki marad a '90-es évek hangzásánál, a g-funknál, a boom bapnél még nem kell fikázni. Ha jól csinálja, akkor csinálja. Persze fordítva is igaz, hogy az old school arcok meg ne fikázzák azért az újakat, mert ők újítanak és máshogy csinálják. Majd a közönség dönt. Mindkettőre van igény szerintem.

Kicsit elkalandoztam. :)

Na de térjünk vissza a főszereplőre. 2003-ig csak singelekkel bombázott, majd kiadta első lemezét Balance címmel.

Ugyan ebben az évben jött ki a The Lost Adats válogatás lemez, melyen rajta volt többek között a '98-as debütáló singelje a Ruff enuff is.

2008-ban készült el a következő lemez Absolute Value címmel.

2014-ben jelentkezett ismét eddigi utolsó albumával a Built to last-val.


Boston jó hely.

Peace y’all